-

A fejlécet köszönöm Leanak, hogy ennyit kínlódott vele csak azért hogy nekem meglegyen! Imádlak csajszi!


Ha már kommentelni nem akartok, akkor legalább annyit, hogy a bejegyzések alján létrehoztam egy vélemény sort csak rá kell kattintani hogy szerintetek az aktuális fejezet milyen volt. Kérlek legalább ezt tegyétek meg!

2012. december 19., szerda

4. fejezet

Meghoztam a következő fejezetet, ez a fejezet kicsit hosszabb, mint a többi. Köszönöm a pipákat és a kommentet az előző fejezethez és remélem ez a kicsit hosszabb fejezet meghozza a várva várt kommenteket és pipákat. Jó olvasást kívánok. A következő fejezetet, megpróbálom összehozni karácsonyra, ha addigra nem jön össze, akkor a két ünnep között mindenképpen hozni fogom.



Reggel úgy keltem, mint akin átment egy úthenger, a fürdőszobáig is úgy vonszoltam el magam. Jó meleg zuhanyt vettem, hogy kellőképpen ellazuljak. Kilépve a zuhany alól a tükörből egy elég meggyötört külsejű lány nézet vissza rám. A szemeim alatt hatalmas lila karikák éktelenkedtek és az arcom is beesett volt. Lehet, hogy a karrierem a magasban van, de a magánéletem romokban hever. Bárcsak itt lenne anya, ő mindig megvigasztalt. Egy hatalmas könnycsepp gördült le az arcomon, amit követte a többi. Lekuporodva a fürdőszoba padlóján zokogtam. Nagyon ritkán hagyom, hogy az érzelmeim felülkerekedjenek rajtam, de most elemi erővel tört rám a szüleim hiánya. A mai napig emlékszem anya méz szőke hajára, tengerkék szemére, apa fekete hajára és csokoládébarna szemére. Anyának mindig édes rózsa illata volt, míg apa fűszeres illata keveredett a napfény illatával. Haragudtam rájuk, amiért itt hagytak egyedül. Csak egy levelet írtak, aminek a tartalmát soha nem fogom megérteni. Honnan tudták, hogy meg fognak halni? Elmélkedésemből az ajtó nyitódása ébresztett fel. Fátyolos tekintettel néztem fel az érkezőre, aki csak Hayden volt.

- Úristen! Zoé, mi történt?

- Semmi. Minden rendben… - dadogtam – Csak anyáék… - zokogtam fel.

- Sss… semmi baj, sírd csak ki magad! Nem tudom, milyen érzés ez neked, de azt tudom, hogy anyukád nem akarná, hogy szomorkodj.

- Tudom… csak nagyon nehéz.

Egy órán keresztül ültünk a fürdőszoba padlóján egymást ölelve. Egy óra múlva feltápászkodtam, felöltöztem, megmostam a fogam, majd hazaindultam. Hayden megígértette velem, hogy ha hazaérek, rögtön hívjam fel és így is tettem. Gyors felszaladtam a szobámba, kikészítettem az esti ruhámat majd megengedtem a vizet egy nyugtató fürdő reményében. Miközben folyt a víz egy bőrnyugtató pakolást vittem fel az arcomra. Mikor a kádban a víz elérte a megfelelő mennyiséget, belemásztam, majd kezdetét vette a relaxálás. Jó sokáig áztattam magam, hisz csak akkor másztam ki, mikor a víz kihűlőben volt. Több mint négy órám volt elkészülni. A hajamat a mosdókagylónál mostam meg. Elég egy bugyuta szokás, de ez van. Gyorsan megszárítottam, majd a hajsütő vasat bekapcsolva göndör loknikat varázsoltam magamnak. A reggeli hangulatom elmúlt, bár így sem volt nagy kedvem a bulihoz. A sminkemet nem túloztam el. Egyszerű volt, de még is szép. Már csak másfél órám volt hátra. Mielőtt felvettem volna a ruhát gyorsan leszaladtam a konyhába és összedobtam egy tojásrántottát, hisz egész nap nem ettem semmit. Fél óra múlva teli hassal, teljes harci díszben pompáztam. Óvatosan lesétáltam a garázsba majd a gyönyörűségemhez mentem. Bepattantam és gyors tempóval megindultam a party helyszínéhez. Alig voltak egy páran, csak beképzelt celebek, akiket valahogy mindig is megvetettem, mert csak is az a fontos nekik, hogy az újságok címlapjain szerepeljenek. Ahogy körbenéztem, észrevettem egy ismerős alakot, Kellan Lutzot. Nyálcsorgatva figyeltem minden mozdulatát. Egyszer csak rám nézett, megeresztett egy szívdöglesztő mosolyt és megindult felém. A szívem a torkomban dobogott, a fejemet elhomályosította valami és zihálva vettem a levegőt. Teljesen beleestem, ez nem vitás. Mire ideért hozzám, rendeztem a légzésemet szerencsére.

- Szia! Sajnálom, hogy bunkó voltam az étteremben. Nem tudom mi ütött belém.

- Szia, nem gond. Ha nem baj, én most megyek, mert megjöttek a barátaim. – a terem másik vége felé indultam, majd visszafordulva még hozzá tettem. – Ja, és Kellan! Ne forduljon elő még egyszer!

- Hogy hívnak? – hallottam meg bársonyos hangját.

- Zoé Parker.

Meg sem várva válaszát elindultam Channingék felé. Óriásit bulizunk, ami már ránk fér. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a CK ügynöke ül a bárnál. Kapva az alkalmon odamentem hozzá, hogy végre kiderítsem, ki lesz a holnaputáni partnerem.

- Üdv Brain.

- Szia, Zoé, hát te?

- Tudod, kötelességem itt lenni, mint modell. Na és te hogy-hogy itt?

- Hát tudod, reklám.

- Tudod, már kivel lesz a fotózás?

- Igen az egyik új sráccal, de a többi meglepetés lesz, de ha nem haragszol nekem ennyi elég volt.

- Persze, menj nyugodtan. Szia.

- Szia, drága, akkor holnapután.

Miután elment, jó darabig egyedül ültem a pultnál, majd mikor meghallottam, hogy Innától a Hot című szám megy, felpattantam és rögtön Channinget kerestem. Hisz erre a számra imádunk együtt táncolni. Kis keresgélés után meg is találtam. Gyorsan odasiettem, majd egyszerre kezdtünk el mozogni. Imádtam vele táncolni, egyszerűen kikapcsolt. Több számon keresztül táncoltunk, mikor már nem bírtam szusszal, így inkább leültem az egyik asztalhoz és figyeltem az embereket, ahogy az ütemre mozognak. Reméltem Tom is eljön, és végre együtt lehetünk egy kicsit. Pont mikor erre gondoltam, láttam, hogy belépett az ajtón, de a másik irányba ment. Megállt egy fekete hajú lány mögött, aki megfordult megölelte, majd megcsókolta. A vér megfagyott bennem. Hirtelen ellepte az agyamat a vörös köd. Mégis, mit képzel ez magáról, én megteszek érte bármit, ő meg hátba támadt? Ahogy közelebb értem láttam, hogy a lány nem más, mint Katy Perry. Mindig is gyűlöltem ezt a némbert, de most a pokolba kívántam. Odaérve, Tomot a vállánál fogva magam felé fordítva egy hatalmas pofonnal jutalmaztam meg.

- Vége, felejts el! – sziszegtem a képébe.

A bárpult felé vettem az irányt egy tequiláért. Útközben nekimentem valakinek. Felnézve láttam, hogy Kellan az. Gondolkodás nélkül nyitottam ki a számat.

- Jössz táncolni? – kérdeztem vágyakozva.

- Örömmel.

Amint a táncparketthez értünk felhangzott a kedvenc számom, Shakirától a Waka Waka. Végigtáncoltuk a számot. A végére olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy csak pár centi választott el ajkaitól. Engedve a kísértésnek közeledni kezdtem, ahogy ő is. Elérve mézédes ajkait, a testem felett átvette az irányítást a mindent elsöprő vágy. Elsőnek finoman kóstolgattuk egymás ajkait, majd egyre szenvedélyesebb csókokat váltottunk. Nem emlékszem, mikor ültünk az autóba, és hogy kerültünk hozzá, csak arra, hogy minden porcikám kívánta. A hálószobáját elérve már csak fehérnemű volt rajtunk. Leheletfinom csókokkal borította be felhevült testemet, amivel még jobban felkorbácsolta vágyaimat. Megszabadítottam boxerétől, majd ő is engem a felesleges anyagoktól. Ahogy testünk egyesült, egy halk sikoly hagyta el a számat. Egyszerre volt gyengéd még is vad. A gyönyört egyszerre értük el, ami mindent elsöprő volt. Zihálva borultam mellkasára, majd perceken belül elnyomott az álom.

Kora reggel észveszejtő fejfájásra ébredtem. Úgy hiszem egy kicsit sokat ittam tegnap, arra se emlékszem hogyan is értem haza. Nagy nehezen felültem és akkor néztem körbe. Nem is otthon vagyok. Amint ez tudatosult bennem hirtelen megrohamoztak az emlékek. Kellett egy kis idő, míg ezeket felfogtam. Kellan Lutz otthonában vagyok és tegnap éjszaka lefeküdtem vele. Hogy lehet ennyire idióta, amint szakítok, a pasimmal máris egy idegen karjaiba kötök ki. Lassan oldalra fordítottam a fejem, ahol megláttam az édesen szuszogó Kellant. Ilyenkor mit kellene tennem? Csak úgy sétáljak el vagy várjam, meg míg felébred? Amíg ezen tanakodtam egy kéz simult rá az én kezemre, amitől egy hatalmasat ugrottam.

- Ennyire ijesztő csak nem vagyok vagy még is? – Nevetett fel a nagy mackó mellettem.

- Nyugi nem vagy az csak belemélyedtem a gondolataimba. – válaszoltam egy kis habozás után.

- Ha szabad megtudnom min törted azt a szép kis buksidat ennyire?

- Az igazat akarod vagy hazudjak? – kérdeztem felé fordulva, de ez nagy hiba volt, mert mint belenéztem a szemeibe a világ megszűnt körülöttem és nem tudtam a testemnek parancsolni.

Közelebb hajoltam hozzá, majd lágyan és érzékien megcsókoltam. Neki se kellett több maga alá fordított és a számról áttért a nyakam csókolgatására. Néha – néha egy kicsit bele is harapott, amitől hangosan felnyögtem. A kezei végig pásztázták az egész testem, mígnem a legérzékenyebb pontomnál megállt. Amint az ujjaival belém hatolt egy hangos nyögés szalad ki a számon. Nem győztem a kezeimmel az egész testét simogatni közben. Az izmos hátát, mellkasát. Ezt az őrült játékot addig folytatta, míg a testem ívbe nem feszült és a vágy hullámai nem csaptak át a fejem fölött. De ezzel a kis akciójával csak azt érte el, hogy még jobban kívánjam őt. Akartam őt testestől-lelkestől mindenhogy.

- Akarlak – csúszott ki hangosan is a számon az a bizonyos szó, amire várt.

Neki se kellett több kő kemény férfiasságát belém vezette, amitől mindketten felnyögtünk. Először lassan mozgott bennem, majd már egyikünk se bírt magával és egyre gyorsabb tempót diktáltunk. A tegnap estéhez nem ér fel ez az érzés, amit most érzek. Mintha hazaértem volna. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de megéreztem a testemen át futó remegéseket, majd a gyönyör, mámorító érzését. Kellan is nem sokra rá követett engem ebbe az érzésbe. Legördült rólam és a mellkasára húzott. Apró köröket rajzoltam az izmos felső testére, míg a hajammal játszott és néha puszit nyomott a fejemre. El sem hiszem, hogy ez mind velem történik. De ezt a szép rózsaszín szappanbuborékot a telefonom vinnyogása zavarta meg. Nagy nehezen az egyik ruha kupac alatt megtaláltam a telefonomat, meg se nézve, hogy ki hív felvettem.

- Mondjad. – szóltam bele nem túl kedvesen.

- Zoé na végre, hogy felvetted azt az istenverte telefont. Merre vagy? Tudod te mennyi az idő? Lisa már keresett, hogy hol vagy azt mondtam, hogy itt vagy csak alszol, mert jól sikerült a buli és kifáradtál. Válaszolj, már könyörgöm.

- Hayden nyugi lassabban és vegyél egy mély levegőt. Az első kérdésedre a válasz én se tudom, hogy pontosan hol vagyok, de annyit tudok hogy Kellan Lutzzal vagyok. Nem, nem tudom mennyi az idő és köszönöm, hogy falaztál Lisanál.

- Hogy hol vagy? Lefeküdtetek mi? Tommal mi van most megcsaltad őt? Mikor mész haza? – zúdította rám a kérdéseket a drága barátnőm.

- Jól hallottad, hogy hol vagyok és igen lefeküdtünk. Tommal szakítottam az este, mert ő csalt meg engem nem én őt. Mindjárt indulok és gondolom rögtön hozzád menjek igaz? – kérdeztem lemondóan.

- Igen mindenképpen és el kell mesélned minden egyes részletet.

- Rendben fél óra és ott vagyok. Puszi csajszi.

- Puszi és siess.

Leraktam és a vigyorgó Kellan felé fordultam.

- Menned kell ugye cicám? – kérdeztem perverzen.

- Ne hívj cicámnak és igen sajnos mennem kell. – feleltem miközben húztam fel a ruhámat.

- Elviszlek a barátnődhöz, ha gondolod?

- Azt megköszönném, hisz az én autóm Haydennél van.

- Akkor gyere csajszi.

Lementünk az emeletről egyenesen a garázsba. A lélegzetem is elállt, amikor megláttam a legújabb Volvo XC90-est. Gyönyörű fekete színben pompázott előttem. Az én C30asom elbújhat ez mellett. Meseszép volt azt meg kell hagyni. Beültem az anyósülésre, majd elmondtam Kellannek, hogy hova kell menni. Az utat csendben töltöttük el. Volt, amikor egymásra néztünk, de akkor is zavartan kaptam el a tekintetem. Nem tudom, hogyan viselkedjek vele. Negyed óra kocsikázás után meg is érkeztünk barátnőm házához. Gyors ki akartam szállni, de egy kéz visszarántott.

- Ilyen gyorsan nem szabadulsz tőlem. – mondta ellenállhatatlanul.

- Én nem is akartam. – válaszoltam rekedten.

Lassan közeledett az arcomhoz, majd megcsókolt. Ez a csók nem olyan volt, mint a többi. Sokkal finomabb, lágyabb. Olyan, mint egy búcsúcsók. Amikor elváltunk egy cetlit nyomott a kezembe, amin a száma volt, hogy ha akarom, hívjam fel. Egy utolsó csók után kiszálltam az autóból és mit sem sejtve barátnőm haragjától sétáltam az oroszlán barlangjába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése