3. fejezet

Kicsit csalódott vagyok, hogy még egy pipát se kaptam az előző fejezethez. Tudom még semmi izgalom nincs benne, de csak most fogunk elérkezni ahhoz a részekhez. Az első pár fejezet az csak ilyen ismertető, hogy ki milyen karakter, hogy a szereplők között milyen is a viszony. Kérlek, ha nem is kommenteltek legalább pipát rakjatok a fejezet végére. Ez is még csak átvezető rész, de a következő rész már sokkal jobb lesz ígérem.

Álmomból az ébresztő órám vinnyogása ébresztett fel. Nagy nehezen kinyomtam és a fürdő felé vettem az irányt. Vagy fél órán keresztül áztattam magam a zuhany alatt, de valahogy nem akartam kijönni a jó meleg vízsugár alól. Még öt percig álltam alatta, mikor elfogyott a meleg víz. Remek, már a zuhanyt sem élvezhetem… Fújtatva kiszálltam a zuhanykabinból és a tükör elé léptem. Amit ott láttam nem volt valami szívderítő látvány. A szemeim vérvörösek voltak a sírástól, hatalmas lila karikák éktelenkedtek a szemem alatt, a természetellenesen sápadt arcomról nem is beszélve. Előkotorásztam a szemcseppet, alapozót a fiókból. Muszáj valami emberit kihoznom magamból, mert a Cosmopolitan-nek adok ma interjút. Nagyon nem volt ma kedvem hozzá. Legszívesebben itthon maradnék, és csak feküdnék az ágyamban. A telefonom hangos ricsajjal jelezte, hogy már csak negyed órám van az indulásig. Felvettem egy farmer miniszoknyát és egy egyszerűbb blúzt. Minek kiöltözni, ha a fényképek kedvéért másik ruhát kell felvennem? Szép lassan vánszorogtam le a lépcsőn. Úgy nézhettem ki, mintha a kivégzésemre készülnék. A nappali előtt megszaporáztam a lépteim. Semmi kedvem nem volt Lisával beszélni, de pechemre ez nem jött össze.

- Zoé Parker, azonnal állj meg! Beszédem van veled - szinte minden szót köpte.

- Lisa, nincs miről beszélnünk. Nem vagyok a lányod, hogy megszabd, mit csináljak! - feleltem merő gúnnyal a hangomban.

- Ide figyelj kisasszony, nem a kutyád vagyok, hogy ilyen hangnemben beszélj velem! Nem vagyok az anyád, ez igaz, de két évig foglalkoztam veled!

- Mit csináltál? Alig voltál itthon, amikor a legnagyobb szükségem lett volna a segítségedre, akkor nem voltál itt. Folyton túlóráztál vagy éppen pasiztál. Azóta, hogy anyáék meghaltak csak Haydenékre számíthattam, ők álltak végig mellettem, ők bíztattak arra is, hogy modell legyek. Neked csak egy kolonc voltam mindig is. Tudom azt is, hogy gyűlölted anyut és engem, mert magyarok vagyunk.

- Ez egyáltalán nem igaz! Honnan veszed ezt? – kérdezte idegesen.

- Hallottam, amikor apával veszekedtél a tizenötödik szülinapomon. Nem vettétek észre, hogy bebújtam az egyik fotel mögé. Ha megbocsájtasz, megyek, mert a Cosmopolitan-nek adok interjút, és ha nem indulok el, akkor elkések. Ne várj rám, Haydennél vagy Channingnél alszok!

- De…

Hallottam Lisa ellenkezését, de hiába próbált vissza tartani, már az ajtón kívül voltam. Idegesen szálltam be az autóba. Próbáltam csillapítani a feldúlt idegeimet, de semmi haszna nem volt. Egy kis idő múlva lecsitultak az érzelmeim és már nyugodtabban indítottam el az autót. Útközben felhívtam Haydent.

- Szia kicsi Zoé, miben segíthetek? - vihogott bele a telefonba.

Lökött egy nőszemély, de ezért szeretem.

- Kicsi Hayden, ráérsz ma három után? Fontos lenne – tudtam, hogy úgy is megérti.

- Lisa?

- Igen.

- Persze, gyere csak! Milo-t átküldöm Channinghez, és csapunk ketten egy csajos estét. Rendben?

- Természetesen. Köszönöm.

- Alap dolog, de le kell tennem, mert kezdődik a forgatás.

- Oksi, akkor majd három után nálad leszek. Szia, puszi.

- Pusszancs.

Máris jobb kedvem lett. Mindig mosolyt csal az arcomra, egy kis energia bomba. Negyed óra alatt megérkeztem a Cosmopolitan épületéhez. Megálltam a legközelebbi parkolónál. Sietve szálltam ki és szaladtam be az épületbe. Egy fiatal lány várt a bejáratnál.

- Szia, Jessica vagyok, én leszek a riportered.

- Szia, Zoé vagyok, örülök a találkozásnak.

- Szintúgy. Gyere, velem, elvezetlek a sminkszobába. Elsőnek a képeket csináljuk, majd utána felteszek pár kérdést - közölte szárazon.

- Rendben.

Elég idegesítő egy teremtés, de Istenem, vagy már több száz sztárral csinált interjút. Vagy nem? Remélem nem egy kezdő, mert akkor a hajamat fogom tépni. Mindig rám sózzák a zöldfülűeket. Legalább a sminkszoba nézet ki úgy, mintha egy divatbemutatóra készülnénk. Bár nem sok ilyenben vettem részt a magasságom miatt. Inkább fotómodell vagyok. Helyet foglaltam az egyik székben. Rögtön lecsaptak rám, mint éhes oroszlánok a prédára. Valaki a sminkemmel vagy a hajammal foglalkozott. Ezt a részét nagyon utáltam a munkámnak, de mikor a kamera előtt állok, egy másik ember vagyok. Sokkal magabiztosabb, energikusabb személyiség leszek. A magánéleti problémáimat magam mögött hagyom és csak a feladatomra koncentrálok. Míg ezen járt az eszem, végeztek mindennel, már csak a ruha volt hátra. Hát, mit ne mondjak, nem volt valami, hú de szép. A fazonjával semmi bajom nem volt, inkább a színe volt számomra visszataszító. Fintorogva bár, de felvettem. Nem akartam hisztis modell lenni. Felvettem a „munka” arcom, és mosolyogva lépdeltem a kamera elé. A megszokott dolgokra gondoltam, mint például a kedvenc számomra, Haydennel és a fiúkkal töltött felejthetetlen estékre. Ezek az emlékek önkénytelenül is mosolyt csaltak az arcomra. Hamar végeztünk a képekkel, a fotós meg is jegyezte, hogy ilyen jó fotómodellel még nem találkozott. Felspannolva indultam el az interjúra. Jessica egy önelégült mosollyal várta az érkezésem. Egy újabb firkász, aki meg akar szívatni. Letehetsz erről kisanyám, senki sem szórakozhat velem…

- Kezdjünk is neki!

- Rendben, tedd fel az első kérdésedet!

- Az első kérdésem, miért nem a szüleiddel élsz? – Bumm… bele a közepébe.

- Azért, mert a szüleim meghaltak a tizennyolcadik születésnapomon. A balesetet csak én éltem túl.

- Sajnálom, nem tudtam.

- Semmi baj, nem igazán beszélek erről. Folytassuk inkább tovább.

Belekérdezett a magánéletembe, a munkámba, az öltözködési stílusomba. Próbáltam őszintén válaszolni mindenre, de a magánéletemre irányuló kérdéseknél inkább hárítottam. Utálom, ha a privát szférámban turkálnak.

Az interjú végére hulla fáradtan ültem be az autóba és indultam Haydenhez. Rég tartottunk már egy csajos estét, hisz ő Miloval van, míg én Tommal. Igaz Tommal nem jövök ki jól, de szeretem, ezt nem tagadom. Ez alatt a két és fél év alatt boldog voltam vele, minden együtt töltött idő maga volt a mennyország, de most olyan, mint a pokol legsötétebb bugyra lenne. Folyton veszekszünk, egy kedves szava sincs hozzám és ez egyszerűen a sírba visz. Míg a gondolataimba mélyedtem megérkeztem Haydenhez. Gyorsan kipattanva az autóból a kapu felé vettem az irányt. Egy meseszép kertvárosi házban élt. Kétemeletes, barackvirágszínű palota. A kert hatalmas volt, elöl jó pár sziklakerttel, hátul egy hatalmas medencével. A bejárati ajtón kopogás nélkül léptem be. Nálunk ez a szokás, hogy csak úgy benyitunk a másik házába, igaz adódtak már cikis helyzetek. Lisa-t is ki tudjuk idegelni ezzel.

- Halihó csajszi, megjöttem!

- Helóka nyalóka! – na, igen, ez Hayden – gyere, épp koktélokat készítek.

- Mondd, hogy Sex on the Beach-t, Hayden módra!

- Naná! Csajos estéhez elengedhetetlen.

- Remek, úgy is rám fér. De mondd csak, nem furcsa Miloval úgy együtt dolgoznod, hogy az unokahúgát kell játszanod?

- Dehogynem, pokoli nehéz, de eddig még megbirkóztunk vele.

- Azt elhiszem.

- Mesélj, mit csinált már megint az a hárpia? – kérdezte, majd egy koktélt nyomva a kezembe megindult a medencéhez.

- Reggel, mikor elindultam az interjúra, megállított, majd számon kért, hogy mi jogon viselkedek így vele. Úgy viselkedett velem, mintha az anyám lett volna. Fejemhez vágta, hogy ő mindig itt állt mellettem, érted, ő, aki inkább dolgozott vagy pasizott, minthogy velem kelljen foglalkoznia. Annyira kiborított, hogy eldöntöttem, visszaköltözök New York-ba.

- Hogy mit csinálsz? – sipítozott Hayden – Nem teheted ezt! Kivel megyek vásárolni? Kivel fogok hajnalok hajnaláig beszélgetni? Kivel csinálok csajos estét?

- Nyugi mély levegő! Tudtad jól, hogy egyszer visszaköltözök, hisz hiányzik már a régi otthonom, meg a munkám is oda fog kötni. Egyet viszont most megígérek neked: soha, de soha nem foglak elhanyagolni! – öleltem magamhoz.

Az este további részében a holnapi buliról beszélgettünk. Nagyon vártam már, végre egy kicsit kikapcsolódhatok. Meg legalább megtudom, melyik CK modellel lesz a fehérnemű fotózás. Izgatott voltam, pedig ha előre tudom, mit hoz a holnap…