4. fejezet

Meghoztam a következő fejezetet, ez a fejezet kicsit hosszabb, mint a többi. Köszönöm a pipákat és a kommentet az előző fejezethez és remélem ez a kicsit hosszabb fejezet meghozza a várva várt kommenteket és pipákat. Jó olvasást kívánok. A következő fejezetet, megpróbálom összehozni karácsonyra, ha addigra nem jön össze, akkor a két ünnep között mindenképpen hozni fogom.

Reggel úgy keltem, mint akin átment egy úthenger, a fürdőszobáig is úgy vonszoltam el magam. Jó meleg zuhanyt vettem, hogy kellőképpen ellazuljak. Kilépve a zuhany alól a tükörből egy elég meggyötört külsejű lány nézet vissza rám. A szemeim alatt hatalmas lila karikák éktelenkedtek és az arcom is beesett volt. Lehet, hogy a karrierem a magasban van, de a magánéletem romokban hever. Bárcsak itt lenne anya, ő mindig megvigasztalt. Egy hatalmas könnycsepp gördült le az arcomon, amit követte a többi. Lekuporodva a fürdőszoba padlóján zokogtam. Nagyon ritkán hagyom, hogy az érzelmeim felülkerekedjenek rajtam, de most elemi erővel tört rám a szüleim hiánya. A mai napig emlékszem anya méz szőke hajára, tengerkék szemére, apa fekete hajára és csokoládébarna szemére. Anyának mindig édes rózsa illata volt, míg apa fűszeres illata keveredett a napfény illatával. Haragudtam rájuk, amiért itt hagytak egyedül. Csak egy levelet írtak, aminek a tartalmát soha nem fogom megérteni. Honnan tudták, hogy meg fognak halni? Elmélkedésemből az ajtó nyitódása ébresztett fel. Fátyolos tekintettel néztem fel az érkezőre, aki csak Hayden volt.

- Úristen! Zoé, mi történt?

- Semmi. Minden rendben… - dadogtam – Csak anyáék… - zokogtam fel.

- Sss… semmi baj, sírd csak ki magad! Nem tudom, milyen érzés ez neked, de azt tudom, hogy anyukád nem akarná, hogy szomorkodj.

- Tudom… csak nagyon nehéz.

Egy órán keresztül ültünk a fürdőszoba padlóján egymást ölelve. Egy óra múlva feltápászkodtam, felöltöztem, megmostam a fogam, majd hazaindultam. Hayden megígértette velem, hogy ha hazaérek, rögtön hívjam fel és így is tettem. Gyors felszaladtam a szobámba, kikészítettem az esti ruhámat majd megengedtem a vizet egy nyugtató fürdő reményében. Miközben folyt a víz egy bőrnyugtató pakolást vittem fel az arcomra. Mikor a kádban a víz elérte a megfelelő mennyiséget, belemásztam, majd kezdetét vette a relaxálás. Jó sokáig áztattam magam, hisz csak akkor másztam ki, mikor a víz kihűlőben volt. Több mint négy órám volt elkészülni. A hajamat a mosdókagylónál mostam meg. Elég egy bugyuta szokás, de ez van. Gyorsan megszárítottam, majd a hajsütő vasat bekapcsolva göndör loknikat varázsoltam magamnak. A reggeli hangulatom elmúlt, bár így sem volt nagy kedvem a bulihoz. A sminkemet nem túloztam el. Egyszerű volt, de még is szép. Már csak másfél órám volt hátra. Mielőtt felvettem volna a ruhát gyorsan leszaladtam a konyhába és összedobtam egy tojásrántottát, hisz egész nap nem ettem semmit. Fél óra múlva teli hassal, teljes harci díszben pompáztam. Óvatosan lesétáltam a garázsba majd a gyönyörűségemhez mentem. Bepattantam és gyors tempóval megindultam a party helyszínéhez. Alig voltak egy páran, csak beképzelt celebek, akiket valahogy mindig is megvetettem, mert csak is az a fontos nekik, hogy az újságok címlapjain szerepeljenek. Ahogy körbenéztem, észrevettem egy ismerős alakot, Kellan Lutzot. Nyálcsorgatva figyeltem minden mozdulatát. Egyszer csak rám nézett, megeresztett egy szívdöglesztő mosolyt és megindult felém. A szívem a torkomban dobogott, a fejemet elhomályosította valami és zihálva vettem a levegőt. Teljesen beleestem, ez nem vitás. Mire ideért hozzám, rendeztem a légzésemet szerencsére.

- Szia! Sajnálom, hogy bunkó voltam az étteremben. Nem tudom mi ütött belém.

- Szia, nem gond. Ha nem baj, én most megyek, mert megjöttek a barátaim. – a terem másik vége felé indultam, majd visszafordulva még hozzá tettem. – Ja, és Kellan! Ne forduljon elő még egyszer!

- Hogy hívnak? – hallottam meg bársonyos hangját.

- Zoé Parker.

Meg sem várva válaszát elindultam Channingék felé. Óriásit bulizunk, ami már ránk fér. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a CK ügynöke ül a bárnál. Kapva az alkalmon odamentem hozzá, hogy végre kiderítsem, ki lesz a holnaputáni partnerem.

- Üdv Brain.

- Szia, Zoé, hát te?

- Tudod, kötelességem itt lenni, mint modell. Na és te hogy-hogy itt?

- Hát tudod, reklám.

- Tudod, már kivel lesz a fotózás?

- Igen az egyik új sráccal, de a többi meglepetés lesz, de ha nem haragszol nekem ennyi elég volt.

- Persze, menj nyugodtan. Szia.

- Szia, drága, akkor holnapután.

Miután elment, jó darabig egyedül ültem a pultnál, majd mikor meghallottam, hogy Innától a Hot című szám megy, felpattantam és rögtön Channinget kerestem. Hisz erre a számra imádunk együtt táncolni. Kis keresgélés után meg is találtam. Gyorsan odasiettem, majd egyszerre kezdtünk el mozogni. Imádtam vele táncolni, egyszerűen kikapcsolt. Több számon keresztül táncoltunk, mikor már nem bírtam szusszal, így inkább leültem az egyik asztalhoz és figyeltem az embereket, ahogy az ütemre mozognak. Reméltem Tom is eljön, és végre együtt lehetünk egy kicsit. Pont mikor erre gondoltam, láttam, hogy belépett az ajtón, de a másik irányba ment. Megállt egy fekete hajú lány mögött, aki megfordult megölelte, majd megcsókolta. A vér megfagyott bennem. Hirtelen ellepte az agyamat a vörös köd. Mégis, mit képzel ez magáról, én megteszek érte bármit, ő meg hátba támadt? Ahogy közelebb értem láttam, hogy a lány nem más, mint Katy Perry. Mindig is gyűlöltem ezt a némbert, de most a pokolba kívántam. Odaérve, Tomot a vállánál fogva magam felé fordítva egy hatalmas pofonnal jutalmaztam meg.

- Vége, felejts el! – sziszegtem a képébe.

A bárpult felé vettem az irányt egy tequiláért. Útközben nekimentem valakinek. Felnézve láttam, hogy Kellan az. Gondolkodás nélkül nyitottam ki a számat.

- Jössz táncolni? – kérdeztem vágyakozva.

- Örömmel.

Amint a táncparketthez értünk felhangzott a kedvenc számom, Shakirától a Waka Waka. Végigtáncoltuk a számot. A végére olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy csak pár centi választott el ajkaitól. Engedve a kísértésnek közeledni kezdtem, ahogy ő is. Elérve mézédes ajkait, a testem felett átvette az irányítást a mindent elsöprő vágy. Elsőnek finoman kóstolgattuk egymás ajkait, majd egyre szenvedélyesebb csókokat váltottunk. Nem emlékszem, mikor ültünk az autóba, és hogy kerültünk hozzá, csak arra, hogy minden porcikám kívánta. A hálószobáját elérve már csak fehérnemű volt rajtunk. Leheletfinom csókokkal borította be felhevült testemet, amivel még jobban felkorbácsolta vágyaimat. Megszabadítottam boxerétől, majd ő is engem a felesleges anyagoktól. Ahogy testünk egyesült, egy halk sikoly hagyta el a számat. Egyszerre volt gyengéd még is vad. A gyönyört egyszerre értük el, ami mindent elsöprő volt. Zihálva borultam mellkasára, majd perceken belül elnyomott az álom.

Kora reggel észveszejtő fejfájásra ébredtem. Úgy hiszem egy kicsit sokat ittam tegnap, arra se emlékszem hogyan is értem haza. Nagy nehezen felültem és akkor néztem körbe. Nem is otthon vagyok. Amint ez tudatosult bennem hirtelen megrohamoztak az emlékek. Kellett egy kis idő, míg ezeket felfogtam. Kellan Lutz otthonában vagyok és tegnap éjszaka lefeküdtem vele. Hogy lehet ennyire idióta, amint szakítok, a pasimmal máris egy idegen karjaiba kötök ki. Lassan oldalra fordítottam a fejem, ahol megláttam az édesen szuszogó Kellant. Ilyenkor mit kellene tennem? Csak úgy sétáljak el vagy várjam, meg míg felébred? Amíg ezen tanakodtam egy kéz simult rá az én kezemre, amitől egy hatalmasat ugrottam.

- Ennyire ijesztő csak nem vagyok vagy még is? – Nevetett fel a nagy mackó mellettem.

- Nyugi nem vagy az csak belemélyedtem a gondolataimba. – válaszoltam egy kis habozás után.

- Ha szabad megtudnom min törted azt a szép kis buksidat ennyire?

- Az igazat akarod vagy hazudjak? – kérdeztem felé fordulva, de ez nagy hiba volt, mert mint belenéztem a szemeibe a világ megszűnt körülöttem és nem tudtam a testemnek parancsolni.

Közelebb hajoltam hozzá, majd lágyan és érzékien megcsókoltam. Neki se kellett több maga alá fordított és a számról áttért a nyakam csókolgatására. Néha – néha egy kicsit bele is harapott, amitől hangosan felnyögtem. A kezei végig pásztázták az egész testem, mígnem a legérzékenyebb pontomnál megállt. Amint az ujjaival belém hatolt egy hangos nyögés szalad ki a számon. Nem győztem a kezeimmel az egész testét simogatni közben. Az izmos hátát, mellkasát. Ezt az őrült játékot addig folytatta, míg a testem ívbe nem feszült és a vágy hullámai nem csaptak át a fejem fölött. De ezzel a kis akciójával csak azt érte el, hogy még jobban kívánjam őt. Akartam őt testestől-lelkestől mindenhogy.

- Akarlak – csúszott ki hangosan is a számon az a bizonyos szó, amire várt.

Neki se kellett több kő kemény férfiasságát belém vezette, amitől mindketten felnyögtünk. Először lassan mozgott bennem, majd már egyikünk se bírt magával és egyre gyorsabb tempót diktáltunk. A tegnap estéhez nem ér fel ez az érzés, amit most érzek. Mintha hazaértem volna. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de megéreztem a testemen át futó remegéseket, majd a gyönyör, mámorító érzését. Kellan is nem sokra rá követett engem ebbe az érzésbe. Legördült rólam és a mellkasára húzott. Apró köröket rajzoltam az izmos felső testére, míg a hajammal játszott és néha puszit nyomott a fejemre. El sem hiszem, hogy ez mind velem történik. De ezt a szép rózsaszín szappanbuborékot a telefonom vinnyogása zavarta meg. Nagy nehezen az egyik ruha kupac alatt megtaláltam a telefonomat, meg se nézve, hogy ki hív felvettem.

- Mondjad. – szóltam bele nem túl kedvesen.

- Zoé na végre, hogy felvetted azt az istenverte telefont. Merre vagy? Tudod te mennyi az idő? Lisa már keresett, hogy hol vagy azt mondtam, hogy itt vagy csak alszol, mert jól sikerült a buli és kifáradtál. Válaszolj, már könyörgöm.

- Hayden nyugi lassabban és vegyél egy mély levegőt. Az első kérdésedre a válasz én se tudom, hogy pontosan hol vagyok, de annyit tudok hogy Kellan Lutzzal vagyok. Nem, nem tudom mennyi az idő és köszönöm, hogy falaztál Lisanál.

- Hogy hol vagy? Lefeküdtetek mi? Tommal mi van most megcsaltad őt? Mikor mész haza? – zúdította rám a kérdéseket a drága barátnőm.

- Jól hallottad, hogy hol vagyok és igen lefeküdtünk. Tommal szakítottam az este, mert ő csalt meg engem nem én őt. Mindjárt indulok és gondolom rögtön hozzád menjek igaz? – kérdeztem lemondóan.

- Igen mindenképpen és el kell mesélned minden egyes részletet.

- Rendben fél óra és ott vagyok. Puszi csajszi.

- Puszi és siess.

Leraktam és a vigyorgó Kellan felé fordultam.

- Menned kell ugye cicám? – kérdeztem perverzen.

- Ne hívj cicámnak és igen sajnos mennem kell. – feleltem miközben húztam fel a ruhámat.

- Elviszlek a barátnődhöz, ha gondolod?

- Azt megköszönném, hisz az én autóm Haydennél van.

- Akkor gyere csajszi.

Lementünk az emeletről egyenesen a garázsba. A lélegzetem is elállt, amikor megláttam a legújabb Volvo XC90-est. Gyönyörű fekete színben pompázott előttem. Az én C30asom elbújhat ez mellett. Meseszép volt azt meg kell hagyni. Beültem az anyósülésre, majd elmondtam Kellannek, hogy hova kell menni. Az utat csendben töltöttük el. Volt, amikor egymásra néztünk, de akkor is zavartan kaptam el a tekintetem. Nem tudom, hogyan viselkedjek vele. Negyed óra kocsikázás után meg is érkeztünk barátnőm házához. Gyors ki akartam szállni, de egy kéz visszarántott.

- Ilyen gyorsan nem szabadulsz tőlem. – mondta ellenállhatatlanul.

- Én nem is akartam. – válaszoltam rekedten.

Lassan közeledett az arcomhoz, majd megcsókolt. Ez a csók nem olyan volt, mint a többi. Sokkal finomabb, lágyabb. Olyan, mint egy búcsúcsók. Amikor elváltunk egy cetlit nyomott a kezembe, amin a száma volt, hogy ha akarom, hívjam fel. Egy utolsó csók után kiszálltam az autóból és mit sem sejtve barátnőm haragjától sétáltam az oroszlán barlangjába.

3. fejezet

Kicsit csalódott vagyok, hogy még egy pipát se kaptam az előző fejezethez. Tudom még semmi izgalom nincs benne, de csak most fogunk elérkezni ahhoz a részekhez. Az első pár fejezet az csak ilyen ismertető, hogy ki milyen karakter, hogy a szereplők között milyen is a viszony. Kérlek, ha nem is kommenteltek legalább pipát rakjatok a fejezet végére. Ez is még csak átvezető rész, de a következő rész már sokkal jobb lesz ígérem.

Álmomból az ébresztő órám vinnyogása ébresztett fel. Nagy nehezen kinyomtam és a fürdő felé vettem az irányt. Vagy fél órán keresztül áztattam magam a zuhany alatt, de valahogy nem akartam kijönni a jó meleg vízsugár alól. Még öt percig álltam alatta, mikor elfogyott a meleg víz. Remek, már a zuhanyt sem élvezhetem… Fújtatva kiszálltam a zuhanykabinból és a tükör elé léptem. Amit ott láttam nem volt valami szívderítő látvány. A szemeim vérvörösek voltak a sírástól, hatalmas lila karikák éktelenkedtek a szemem alatt, a természetellenesen sápadt arcomról nem is beszélve. Előkotorásztam a szemcseppet, alapozót a fiókból. Muszáj valami emberit kihoznom magamból, mert a Cosmopolitan-nek adok ma interjút. Nagyon nem volt ma kedvem hozzá. Legszívesebben itthon maradnék, és csak feküdnék az ágyamban. A telefonom hangos ricsajjal jelezte, hogy már csak negyed órám van az indulásig. Felvettem egy farmer miniszoknyát és egy egyszerűbb blúzt. Minek kiöltözni, ha a fényképek kedvéért másik ruhát kell felvennem? Szép lassan vánszorogtam le a lépcsőn. Úgy nézhettem ki, mintha a kivégzésemre készülnék. A nappali előtt megszaporáztam a lépteim. Semmi kedvem nem volt Lisával beszélni, de pechemre ez nem jött össze.

- Zoé Parker, azonnal állj meg! Beszédem van veled - szinte minden szót köpte.

- Lisa, nincs miről beszélnünk. Nem vagyok a lányod, hogy megszabd, mit csináljak! - feleltem merő gúnnyal a hangomban.

- Ide figyelj kisasszony, nem a kutyád vagyok, hogy ilyen hangnemben beszélj velem! Nem vagyok az anyád, ez igaz, de két évig foglalkoztam veled!

- Mit csináltál? Alig voltál itthon, amikor a legnagyobb szükségem lett volna a segítségedre, akkor nem voltál itt. Folyton túlóráztál vagy éppen pasiztál. Azóta, hogy anyáék meghaltak csak Haydenékre számíthattam, ők álltak végig mellettem, ők bíztattak arra is, hogy modell legyek. Neked csak egy kolonc voltam mindig is. Tudom azt is, hogy gyűlölted anyut és engem, mert magyarok vagyunk.

- Ez egyáltalán nem igaz! Honnan veszed ezt? – kérdezte idegesen.

- Hallottam, amikor apával veszekedtél a tizenötödik szülinapomon. Nem vettétek észre, hogy bebújtam az egyik fotel mögé. Ha megbocsájtasz, megyek, mert a Cosmopolitan-nek adok interjút, és ha nem indulok el, akkor elkések. Ne várj rám, Haydennél vagy Channingnél alszok!

- De…

Hallottam Lisa ellenkezését, de hiába próbált vissza tartani, már az ajtón kívül voltam. Idegesen szálltam be az autóba. Próbáltam csillapítani a feldúlt idegeimet, de semmi haszna nem volt. Egy kis idő múlva lecsitultak az érzelmeim és már nyugodtabban indítottam el az autót. Útközben felhívtam Haydent.

- Szia kicsi Zoé, miben segíthetek? - vihogott bele a telefonba.

Lökött egy nőszemély, de ezért szeretem.

- Kicsi Hayden, ráérsz ma három után? Fontos lenne – tudtam, hogy úgy is megérti.

- Lisa?

- Igen.

- Persze, gyere csak! Milo-t átküldöm Channinghez, és csapunk ketten egy csajos estét. Rendben?

- Természetesen. Köszönöm.

- Alap dolog, de le kell tennem, mert kezdődik a forgatás.

- Oksi, akkor majd három után nálad leszek. Szia, puszi.

- Pusszancs.

Máris jobb kedvem lett. Mindig mosolyt csal az arcomra, egy kis energia bomba. Negyed óra alatt megérkeztem a Cosmopolitan épületéhez. Megálltam a legközelebbi parkolónál. Sietve szálltam ki és szaladtam be az épületbe. Egy fiatal lány várt a bejáratnál.

- Szia, Jessica vagyok, én leszek a riportered.

- Szia, Zoé vagyok, örülök a találkozásnak.

- Szintúgy. Gyere, velem, elvezetlek a sminkszobába. Elsőnek a képeket csináljuk, majd utána felteszek pár kérdést - közölte szárazon.

- Rendben.

Elég idegesítő egy teremtés, de Istenem, vagy már több száz sztárral csinált interjút. Vagy nem? Remélem nem egy kezdő, mert akkor a hajamat fogom tépni. Mindig rám sózzák a zöldfülűeket. Legalább a sminkszoba nézet ki úgy, mintha egy divatbemutatóra készülnénk. Bár nem sok ilyenben vettem részt a magasságom miatt. Inkább fotómodell vagyok. Helyet foglaltam az egyik székben. Rögtön lecsaptak rám, mint éhes oroszlánok a prédára. Valaki a sminkemmel vagy a hajammal foglalkozott. Ezt a részét nagyon utáltam a munkámnak, de mikor a kamera előtt állok, egy másik ember vagyok. Sokkal magabiztosabb, energikusabb személyiség leszek. A magánéleti problémáimat magam mögött hagyom és csak a feladatomra koncentrálok. Míg ezen járt az eszem, végeztek mindennel, már csak a ruha volt hátra. Hát, mit ne mondjak, nem volt valami, hú de szép. A fazonjával semmi bajom nem volt, inkább a színe volt számomra visszataszító. Fintorogva bár, de felvettem. Nem akartam hisztis modell lenni. Felvettem a „munka” arcom, és mosolyogva lépdeltem a kamera elé. A megszokott dolgokra gondoltam, mint például a kedvenc számomra, Haydennel és a fiúkkal töltött felejthetetlen estékre. Ezek az emlékek önkénytelenül is mosolyt csaltak az arcomra. Hamar végeztünk a képekkel, a fotós meg is jegyezte, hogy ilyen jó fotómodellel még nem találkozott. Felspannolva indultam el az interjúra. Jessica egy önelégült mosollyal várta az érkezésem. Egy újabb firkász, aki meg akar szívatni. Letehetsz erről kisanyám, senki sem szórakozhat velem…

- Kezdjünk is neki!

- Rendben, tedd fel az első kérdésedet!

- Az első kérdésem, miért nem a szüleiddel élsz? – Bumm… bele a közepébe.

- Azért, mert a szüleim meghaltak a tizennyolcadik születésnapomon. A balesetet csak én éltem túl.

- Sajnálom, nem tudtam.

- Semmi baj, nem igazán beszélek erről. Folytassuk inkább tovább.

Belekérdezett a magánéletembe, a munkámba, az öltözködési stílusomba. Próbáltam őszintén válaszolni mindenre, de a magánéletemre irányuló kérdéseknél inkább hárítottam. Utálom, ha a privát szférámban turkálnak.

Az interjú végére hulla fáradtan ültem be az autóba és indultam Haydenhez. Rég tartottunk már egy csajos estét, hisz ő Miloval van, míg én Tommal. Igaz Tommal nem jövök ki jól, de szeretem, ezt nem tagadom. Ez alatt a két és fél év alatt boldog voltam vele, minden együtt töltött idő maga volt a mennyország, de most olyan, mint a pokol legsötétebb bugyra lenne. Folyton veszekszünk, egy kedves szava sincs hozzám és ez egyszerűen a sírba visz. Míg a gondolataimba mélyedtem megérkeztem Haydenhez. Gyorsan kipattanva az autóból a kapu felé vettem az irányt. Egy meseszép kertvárosi házban élt. Kétemeletes, barackvirágszínű palota. A kert hatalmas volt, elöl jó pár sziklakerttel, hátul egy hatalmas medencével. A bejárati ajtón kopogás nélkül léptem be. Nálunk ez a szokás, hogy csak úgy benyitunk a másik házába, igaz adódtak már cikis helyzetek. Lisa-t is ki tudjuk idegelni ezzel.

- Halihó csajszi, megjöttem!

- Helóka nyalóka! – na, igen, ez Hayden – gyere, épp koktélokat készítek.

- Mondd, hogy Sex on the Beach-t, Hayden módra!

- Naná! Csajos estéhez elengedhetetlen.

- Remek, úgy is rám fér. De mondd csak, nem furcsa Miloval úgy együtt dolgoznod, hogy az unokahúgát kell játszanod?

- Dehogynem, pokoli nehéz, de eddig még megbirkóztunk vele.

- Azt elhiszem.

- Mesélj, mit csinált már megint az a hárpia? – kérdezte, majd egy koktélt nyomva a kezembe megindult a medencéhez.

- Reggel, mikor elindultam az interjúra, megállított, majd számon kért, hogy mi jogon viselkedek így vele. Úgy viselkedett velem, mintha az anyám lett volna. Fejemhez vágta, hogy ő mindig itt állt mellettem, érted, ő, aki inkább dolgozott vagy pasizott, minthogy velem kelljen foglalkoznia. Annyira kiborított, hogy eldöntöttem, visszaköltözök New York-ba.

- Hogy mit csinálsz? – sipítozott Hayden – Nem teheted ezt! Kivel megyek vásárolni? Kivel fogok hajnalok hajnaláig beszélgetni? Kivel csinálok csajos estét?

- Nyugi mély levegő! Tudtad jól, hogy egyszer visszaköltözök, hisz hiányzik már a régi otthonom, meg a munkám is oda fog kötni. Egyet viszont most megígérek neked: soha, de soha nem foglak elhanyagolni! – öleltem magamhoz.

Az este további részében a holnapi buliról beszélgettünk. Nagyon vártam már, végre egy kicsit kikapcsolódhatok. Meg legalább megtudom, melyik CK modellel lesz a fehérnemű fotózás. Izgatott voltam, pedig ha előre tudom, mit hoz a holnap…

2. fejezet

 Meg hoztam a 2. fejezetet remélem ez is tetszeni fog, és megszeretném köszönni, hogy ennyi pipát kaptam az előző fejezethez, remélem ehhez majd egy kicsit többet kapok! :) Jó olvasást kívánok hozzá! :)

Az a két csodaszép szempár megbabonázott, megszólalni sem tudtam annyira elvarázsolt. Még néztük egy darabig egymást, de aztán Hayden hangja térített magamhoz.

- Zoé jössz már éhen halunk.

- Persze megyek már. Elnézést elengedne.

- Ohh hát hogyne, bár egy ilyen szép teremtést szívesen tartok a karomba. – azzal a keze lejjebb vándorolt a fenekem felé.

- Már megbocsájtson, de még is mit képzel, hogy itt fogdos? Nekem van barátom, és ha ezt megtudja, akkor lehet, hogy a pofikája bánja meg.

- Fuh de kis vadmacska valaki, de ha ennyire nem jövök be, akkor jó.

- Még is mit képzel, hogy egy tárgy vagyok, akit csak úgy megkaphat?

- Nem dehogy, csak annyira gyönyörű, hogy elvette az eszem.

- Kérem, engedjen el, mert a barátaim már várnak.

- Remélem, hogy még összefutunk. – azzal elengedett és már el is tűnt.

Remélem nem gondoltam magamba. Annyira felidegesített ez az alak, bár csodálatos szemei voltak. Végre odaértem az asztalhoz és köszönés nélkül levágódtam. Tudom bunkóság, de egyszerűen nem tudtam megszólalni a dühtől.

- Mi van Zoé csak nem elvitte Kellan a nyelved? – na igen ez már csak Channing

- Hogy ki?

Tudtam nagyon jól, hogy ki. Ő játszott a Twilight-ban. Legjobban az ő karaktere fogott meg, a filmben. Bohókás olyan, mint egy plüssmaci. A többiek is tudták jól, hogy oda meg vissza vagyok ettől a pasitól, de miért nem ismertem fel rögtön?

- Tudod Kellan Lutz az a pasi, akitől oda meg vissza vagy. – röhögött Hayden.

- Igen tudom, hogy ki az a Kellan Lutz, de nem értem miért nem ismertem fel.

- Talán azért mert csak a szemét voltál képes nézni. – Igen Milo-tól mit vár az ember.

- Nah jó inkább rendeljünk, mert farkas éhes vagyok.

Hayden egy vega salátát rendelt, a fiúk valami kimondhatatlan nevű húsos kaját én meg egy gombás spagettit. Míg vártunk, hogy kihozzák a rendeléseinket jól elbeszélgettünk. Előjött, hogy valamikor el kellene menni bulizni egyet, mert már rég szórakoztunk együtt egy jót.

- Mit szólnátok a most hétvégéhez úgy is most fog megnyílni egy új club és nekem ott kell, lenne mindenképpen – ajánlottam fel.

- Ez jó ötlet, hozd el Tomot is legalább el lesz a fiúkkal.

- Rendben, bár most egy kicsit zűrösen vagyunk egymással, de azért szólok neki.

Miután ezt megbeszéltük már hozták is az ételeket. Egyszerűen ínycsiklandózok voltak kinézetre is, de ízre is nagyon finom volt. Többször kellene eljönnünk ide. Sokáig beszélgettünk még minden féléről. Nagyon vártam már a hétvégi party-t végre kirúghatók a hámból. Eddig is buliztam, de akkor a barátaim nem voltak velem, de szerencsére erre a buliba őket is meg tudtam hívni, így azokkal lehetek, akiket szeretek és nem kell bájolognom. Haydennel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a plázába és nézünk valami jó kis rucit a szombati partyra.

*

A plázában vagy már húsz boltot végig néztünk és még mindig nem találtam meg a megfelelő ruhát. Már éppen kezdtem volna feladni, amikor az egyik kirakatba megláttam egy zöld ruhát. Azonnal beleszerettem. Igaz a zöld nem éppen a kedvenc színem, de ez valami meseszép volt. Bementem az üzletbe, kiválasztottam a megfelelő méretet, felpróbáltam, és ki is fizettem. Cipőt nem vettem, mert otthon volt egy hasonló zöld magas sarkú cipőm. Hayden egy fekete koktélruhát vett, ami nagyon jól kihangsúlyozta tökéletes alakját és szőke haját, cipőnek egy több mint tíz centis ezüst magas sarkút választott. Nem is tudom, hogy tud benne menni, én tutira elhasalnék benne a fotósok nagy örömére. Majd három órát töltöttünk a plázába, amikor nagy nehezen rá tudtam venni vásárlás mániás barátnőmet, hogy ideje lesz haza indulni, mert Lisa már ideges lehet.

*

Nem is tévedtem akkorát. Lisa a nappaliban várt szigorú arccal. Nem értettem miért viselkedik így velem, hisz felnőtt nő vagyok. Felmentem a szobámba lepakoltam a cuccaimat, gyors elmentem lezuhanyozni ezzel is húztam Lisa fejét, de most valahogy nem tudott érdekelni. Szép lassan elkészültem és lefele vettem az irányt. Lisa már füstölgött magában, ilyenkor annyira hasonlított apára, ő is mindig így várt, ha késtem otthonról vagy csak egyszerűen rossz fát tettem a tűzre. Nagyot sóhajtva leültem a kanapára és vártam a fejmosást. Lisa le feljárkált a nappaliba és ez már nagyon kezdett az idegeimre menni, tudta nagyon jól, hogy utálom ezt.

- Ki vele Lisa, már megint mit tettem – kérdeztem kicsit nyersen és gúnyosan.

- Zoé idefigyelj, nem tűröm el, hogy ilyen hangnemben beszélj velem. Nem tettél semmit és pont ez a baj. A szüleid azt akarták, hogy menj főiskolára vagy egyetemre, nem pedig, hogy modellkedj és elrontsd az életed.

- Lisa anyáék a levélben azt írták, hogy legyek boldog és én így vagyok boldog. Vannak barátaim, akikre mindig is számíthatok. Azzal, hogy modellkeddek boldog vagyok és tudom, ha anyáék még élnének, nem szólnának bele, mint te.

- Zoé ez nem így működik, nem vagy még nagykorú tudod nagyon jól, hogy nem Magyarországon vagy, hogy tizennyolc évesen nagykorú lehetsz, itt csak huszonegy évesen.

- Emlékszel, hogy a végrendeletbe az volt, hogy tizennyolc éves koromig kell felügyelet és utána, már nem lesz beleszólásod az életembe, azért is jöttem veled, mert nem tudtam volna, akkor egyedül talpra állni, de most már meg tudok élni egyedül is, így visszaköltözök, New York-ba legalább neked nem kell velem törődnöd.

- De Zoé még is hova költöznél New York-ba?

- Talán a régi házunkba. Feldolgoztam, annyira a szüleim halálát, hogy vissza tudjak költözni és téma lezárva.

Felpattantam és a szobámig szaladtam. Sírva borultam az ágyamra, soha nem akadtam még ki ennyire. A szüleim emlékével zsarolt, hogy főiskolára menjek, ha akartam volna, akkor rég az iskolapadot nyomnám. Órák hosszát feküdhettem az ágyon, mígnem álomba sírtam magam.