2. fejezet

 Meg hoztam a 2. fejezetet remélem ez is tetszeni fog, és megszeretném köszönni, hogy ennyi pipát kaptam az előző fejezethez, remélem ehhez majd egy kicsit többet kapok! :) Jó olvasást kívánok hozzá! :)

Az a két csodaszép szempár megbabonázott, megszólalni sem tudtam annyira elvarázsolt. Még néztük egy darabig egymást, de aztán Hayden hangja térített magamhoz.

- Zoé jössz már éhen halunk.

- Persze megyek már. Elnézést elengedne.

- Ohh hát hogyne, bár egy ilyen szép teremtést szívesen tartok a karomba. – azzal a keze lejjebb vándorolt a fenekem felé.

- Már megbocsájtson, de még is mit képzel, hogy itt fogdos? Nekem van barátom, és ha ezt megtudja, akkor lehet, hogy a pofikája bánja meg.

- Fuh de kis vadmacska valaki, de ha ennyire nem jövök be, akkor jó.

- Még is mit képzel, hogy egy tárgy vagyok, akit csak úgy megkaphat?

- Nem dehogy, csak annyira gyönyörű, hogy elvette az eszem.

- Kérem, engedjen el, mert a barátaim már várnak.

- Remélem, hogy még összefutunk. – azzal elengedett és már el is tűnt.

Remélem nem gondoltam magamba. Annyira felidegesített ez az alak, bár csodálatos szemei voltak. Végre odaértem az asztalhoz és köszönés nélkül levágódtam. Tudom bunkóság, de egyszerűen nem tudtam megszólalni a dühtől.

- Mi van Zoé csak nem elvitte Kellan a nyelved? – na igen ez már csak Channing

- Hogy ki?

Tudtam nagyon jól, hogy ki. Ő játszott a Twilight-ban. Legjobban az ő karaktere fogott meg, a filmben. Bohókás olyan, mint egy plüssmaci. A többiek is tudták jól, hogy oda meg vissza vagyok ettől a pasitól, de miért nem ismertem fel rögtön?

- Tudod Kellan Lutz az a pasi, akitől oda meg vissza vagy. – röhögött Hayden.

- Igen tudom, hogy ki az a Kellan Lutz, de nem értem miért nem ismertem fel.

- Talán azért mert csak a szemét voltál képes nézni. – Igen Milo-tól mit vár az ember.

- Nah jó inkább rendeljünk, mert farkas éhes vagyok.

Hayden egy vega salátát rendelt, a fiúk valami kimondhatatlan nevű húsos kaját én meg egy gombás spagettit. Míg vártunk, hogy kihozzák a rendeléseinket jól elbeszélgettünk. Előjött, hogy valamikor el kellene menni bulizni egyet, mert már rég szórakoztunk együtt egy jót.

- Mit szólnátok a most hétvégéhez úgy is most fog megnyílni egy új club és nekem ott kell, lenne mindenképpen – ajánlottam fel.

- Ez jó ötlet, hozd el Tomot is legalább el lesz a fiúkkal.

- Rendben, bár most egy kicsit zűrösen vagyunk egymással, de azért szólok neki.

Miután ezt megbeszéltük már hozták is az ételeket. Egyszerűen ínycsiklandózok voltak kinézetre is, de ízre is nagyon finom volt. Többször kellene eljönnünk ide. Sokáig beszélgettünk még minden féléről. Nagyon vártam már a hétvégi party-t végre kirúghatók a hámból. Eddig is buliztam, de akkor a barátaim nem voltak velem, de szerencsére erre a buliba őket is meg tudtam hívni, így azokkal lehetek, akiket szeretek és nem kell bájolognom. Haydennel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a plázába és nézünk valami jó kis rucit a szombati partyra.

*

A plázában vagy már húsz boltot végig néztünk és még mindig nem találtam meg a megfelelő ruhát. Már éppen kezdtem volna feladni, amikor az egyik kirakatba megláttam egy zöld ruhát. Azonnal beleszerettem. Igaz a zöld nem éppen a kedvenc színem, de ez valami meseszép volt. Bementem az üzletbe, kiválasztottam a megfelelő méretet, felpróbáltam, és ki is fizettem. Cipőt nem vettem, mert otthon volt egy hasonló zöld magas sarkú cipőm. Hayden egy fekete koktélruhát vett, ami nagyon jól kihangsúlyozta tökéletes alakját és szőke haját, cipőnek egy több mint tíz centis ezüst magas sarkút választott. Nem is tudom, hogy tud benne menni, én tutira elhasalnék benne a fotósok nagy örömére. Majd három órát töltöttünk a plázába, amikor nagy nehezen rá tudtam venni vásárlás mániás barátnőmet, hogy ideje lesz haza indulni, mert Lisa már ideges lehet.

*

Nem is tévedtem akkorát. Lisa a nappaliban várt szigorú arccal. Nem értettem miért viselkedik így velem, hisz felnőtt nő vagyok. Felmentem a szobámba lepakoltam a cuccaimat, gyors elmentem lezuhanyozni ezzel is húztam Lisa fejét, de most valahogy nem tudott érdekelni. Szép lassan elkészültem és lefele vettem az irányt. Lisa már füstölgött magában, ilyenkor annyira hasonlított apára, ő is mindig így várt, ha késtem otthonról vagy csak egyszerűen rossz fát tettem a tűzre. Nagyot sóhajtva leültem a kanapára és vártam a fejmosást. Lisa le feljárkált a nappaliba és ez már nagyon kezdett az idegeimre menni, tudta nagyon jól, hogy utálom ezt.

- Ki vele Lisa, már megint mit tettem – kérdeztem kicsit nyersen és gúnyosan.

- Zoé idefigyelj, nem tűröm el, hogy ilyen hangnemben beszélj velem. Nem tettél semmit és pont ez a baj. A szüleid azt akarták, hogy menj főiskolára vagy egyetemre, nem pedig, hogy modellkedj és elrontsd az életed.

- Lisa anyáék a levélben azt írták, hogy legyek boldog és én így vagyok boldog. Vannak barátaim, akikre mindig is számíthatok. Azzal, hogy modellkeddek boldog vagyok és tudom, ha anyáék még élnének, nem szólnának bele, mint te.

- Zoé ez nem így működik, nem vagy még nagykorú tudod nagyon jól, hogy nem Magyarországon vagy, hogy tizennyolc évesen nagykorú lehetsz, itt csak huszonegy évesen.

- Emlékszel, hogy a végrendeletbe az volt, hogy tizennyolc éves koromig kell felügyelet és utána, már nem lesz beleszólásod az életembe, azért is jöttem veled, mert nem tudtam volna, akkor egyedül talpra állni, de most már meg tudok élni egyedül is, így visszaköltözök, New York-ba legalább neked nem kell velem törődnöd.

- De Zoé még is hova költöznél New York-ba?

- Talán a régi házunkba. Feldolgoztam, annyira a szüleim halálát, hogy vissza tudjak költözni és téma lezárva.

Felpattantam és a szobámig szaladtam. Sírva borultam az ágyamra, soha nem akadtam még ki ennyire. A szüleim emlékével zsarolt, hogy főiskolára menjek, ha akartam volna, akkor rég az iskolapadot nyomnám. Órák hosszát feküdhettem az ágyon, mígnem álomba sírtam magam.